A koponya azonban még farkasokra jellemző jegyeket is hordoz, így a tudósok szerint ekkoriban vehette kezdetét a kutyák megszelídítése.

A koponya röviddel az utolsó jégkorszak leghidegebb időszakát követő évekből származhat, és egyáltalán nem hasonlít sem a modern kutyák csontjaira, sem pedig a farkasokéra. Ugyanis bár a mérete hasonló azokhoz a kutyákéhoz, amelyek 1000 évvel ezelőtt Grönlandon éltek, és már teljesen szelídek voltak, a nagy méretű fogak inkább a 31 000 évvel ezelőtt Európában élt vad farkasokéra emlékeztetnek - írja a PLoS One.

Ebből következtetnek arra a kutatók, hogy körülbelül 33 000 évvel ezelőtt kezdődhetett meg a farkasok önkéntelen háziasítása, és ezt példázza ez a koponya is. A tudósok elmondták: ebben az időszakban az ember még rengeteget vadászott, így sok csontot hagyott maga után, ami vonzó volt a farkasok számára. Néhány példány egy idő után tartósan az ember nyomába szegődött, és végül lassan szelíddé vált - egy ilyen félig vad, félig háziasított kutya maradványai lehetnek a friss leletek.

OrientPress Hírügynökség