Japán kutatóintézetek és egy nemzetközi kutatócsoport a Hold körül keringő Kaguja japán űrszonda adatainak elemzésével bukkant rá a bizonyítékokra. Eredményeiket a Nature Astronomy című szaklapban mutatták be.

A tudósok egy ideje felismerték, hogy a Holdat folyamatosan bombázzák a napszélből származó részecskék, és hogy havonta egyszer, amikor a Föld a Nap és a Hold közé kerül, a Hold védetté válik ettől a napszéltől. Az új kutatás során a tudósok megállapították, hogy ez alatt a rövid, néhány napig tartó, szabályosan visszatérő időszak alatt a Föld külső légkörében lévő oxigénionok a Hold felszínére jutnak - olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.

Korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy az oxigénatomok ionizálódnak a Föld külső légkörében ibolyántúli (UV) fény hatására. Időnként felgyorsulnak annyira, hogy kitörnek az atmoszférából a magnetoszférába, a bolygót körülvevő mágneses mezőbe, ahol az elektromos mezők és plazmahullámok felhevítik őket. A Föld magnetoszférája a napszél hatására kinyúlik, mint egy zászló, olyannyira, hogy minden holdciklusban öt napon át beburkolja a Holdat is, és ionokkal bombázza csatlósát.

A Kaguja által gyűjtött adatokból arra lehet következtetni, hogy ezen ionok egy része oxigén. A kutatók becslései szerint az ionzápor alatt másodpercenként 26 ezer oxigénion éri a Hold felszínének minden négyzetcentiméterét. Mivel az oxigénionok számának növekedése akkor tapasztalható, amikor a Holdat a Föld védi a napszéltől, a szakértők meg vannak győződve arról, hogy ezek a Földről érkeznek.

Ráadásul ezek az ionok jóval lassabban mozognak, mint azok, amelyek átlagos úton érkeznek a napszéllel. Sőt, korábbi kutatások szerint a holdkőzetből vett minták tartalmaztak bizonyos mértékben 17-es és 18-as oxigénizotópokat, amelyek nem jellemzőek az űrben, de megtalálhatóak a Földet borító ózonrétegben.